U-47 VII/B Típus
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

U-47 VII/B Típus

E-mail Nyomtatás PDF

 

U-47.

A modell gyártója: Robbe Austria. Hazai forgalmazó: Modell&Hobby Magyarország.

A hajótest anyaga vákuum formázott műanyag, hossza: 1700mm, szélessége: 160mm, magassága: 290mm, súlya: 8.5kg.

A II. világháború VII.B. típusú német tengeralattjárója (1938-1941)

parancsnoka Günther Prien korvettkapitány

Technikai adatok

Eredeti Modell

Vízkiszorítás 753 tonna (felszínen)

857 tonna (lemerülve)

1040 tonna (harcra készen) 8500 g (felszínen)

9500 g (lemerülve)

Hosszúság 66,5 m 1700 mm

Szélesség 6,16 m 160 mm

Merülés 4,74 m 120 mm

Magasság 9,5 m 290 mm

Teljesítmény 3200 LE (felszínen)

750 LE (lemerülve) -

Sebesség 17,8 csomó (felszínen)

8,0 csomó (lemerülve) kb. 4 km/h (felszínen)

Hatótávolság (mérföld/csomó) 8700/10 (felszínen)

90/4 (lemerülve) -

Fegyverzet Torpedó: 14 db –

4/1 (orr/far-cső)

Akna: 26 TMA

Fedélzeti ágyú: 88mm/L45 -

Személyzet 42-46 fő -

Maximális merülés kb. 220 m kb. 5 m

Hosszú internetes keresgélés eredménye az U-47-es tengeralattjáró modellem…. Már évek óta készítettem tengeralattjáró maketteket, amikor ráakadtam KBT kolléga honlapjára és merülni is képes modelljeire. Nagyon megtetszett a dolog elkezdtem hát a keresgélést, érdeklődést ebben a témában. Mivel Magyarországon a modellezés ezen ága nem igazán ismert, nem volt egyszerű dolgom. Külföldi honlapokon keresgélve jutottam el a ROBBE honlapjára, ahol először leginkább az U-212-es tengeralattjáró modell nyerte el a tetszésemet. A modell tájékoztatóját lefordítva rájöttem, hogy kezdő létemre ez túl nagy falat a számomra. Ezt követően esett a választásom az U-47-re.

Felvettem a kapcsolatot a magyarországi forgalmazóval és némi tájékozódás után meg is rendeltem a készletet. Tekintélyes méretű és súlyú csomagot vehettem át a boltban. Futólag átnéztük, hogy minden benne van-e aztán irány haza az igazi dobozbontásra. Két dobozbontást is csináltam az egyiket ahogy hazaértünk rögtön, a másikat modellezős barátaim társaságában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy némi csalódást éreztem ahogy kezdtem kicsomagolni az alkatrészeket, egy kicsit jobb ár érték arányra számítottam. A vákuum formázott hajótestet nézve felmerült bennem hogy mikor lesz ebből normális kinézetű modell. (Utólag már örülök neki hogy olyan volt, büszke vagyok magamra hogy abból a … mit sikerült kihozni…)

A modell építését az alkatrészek feltérképezésével és a tervrajzok értelmezésével kezdtem. Sajnos magyar nyelvű leírás nem volt hozzá a műszaki fordítás pedig arany áron lett volna elérhető. Mivel én nem beszélek nyelveket így elég nehéz dolgom volt. A leírásban a fontosnak vélt részeket kikerestem a szótárból, ahol pedig a képek sem segítettek ott modellezős kollégám német nyelvtudását hívtuk segítségül. A műanyag alkatrészeket a tervrajz segítségével megszámoztam feliratoztam, majd a nyomásálló test belső részének összeállításával folytattam az építést. Párhuzamosan több alkatrésszel is dolgoztam egy időben így a száradási időket nem kellett tétlenül várnom.

A belső rész után a nyomásálló test külső részének és a test közötti merevítések következtek. Mivel ez a rész a tengeralattjáró közepén helyezkedik el így itt kezdett alakot ölteni ez a csodálatos vízi jármű. A munka a far rész összeállításával folytatódott. Először a far rész külső héját ragasztottam össze, majd következtek a belső merevítések. Amíg ezek az alkatrészek száradtak, összeraktam a kormánylapátokat, nem a végleges helyükön, hanem csak külön az asztalon. Következő lépésként az orr-rész szerelése következett. Először a bal oldali részt ragasztottam fel a középső részre majd ennek teljes száradása után következett a jobb oldali rész. A leírást követve kizsinóroztam a tengeralattjáró fedélzetének közepét és az orr rész merevítőit ennek a vonalnak a segítségével ragasztottam a helyére.

Az orr rész műanyag elemeit nem sorjáztam le és ennek most nagy hasznát vettem. Nyugodtan beállíthattam központosan az elemeket néhány helyen erősen rögzítve, majd a felesleges műanyagdarabokat eltávolítottam és jöhettek a belső plusz merevítők, meg jó sok ragasztó. Így már készen állt a hajótest három külön álló darabban. Az első darab az orr rész a középső résszel, a második a far rész, a harmadik a nyomásálló testen belüli rész. Ez utóbbi fogja hordozni a meghajtást az akkumulátorokat az elektronikát és minden egyebet amit nem érhet víz. Soron következő lépésként a far rész és a nyomásálló testen belüli rész összeragasztása következett. Ezt a műveletet is zsinór segítségével végeztem.

Mivel a hajótest meglehetősen hosszú (1700mm), így ügyelni kellett hogy ne csavarodjon el. Rögzítettem a hajótesten belül a rögzítő anyacsavart majd az orr részbe bekerült az összehúzó csavar másik fele is. Párhuzamosan ezekkel a munkálatokkal felkerültek a hajótestre a vízbeömlő nyílások és elkezdődött az illesztési hézagok tömítése is. A tömítéshez kétkomponensű autó gittet használtam. A gitt száradása után csiszolás, javítás még a felület nem lett megfelelő. Ezek után következett a kormánylapátok felszerelése. Pontosan berajzoltam a helyüket és rögzítettem őket. A fedélzet építését a középső résznél kezdtem. Pontosan kimértem a csatlakozási pontokat és rögzítettem ragasztóval. A fedélzet többi részénél bontható kötésre volt szükség így ezeket csavarral rögzítettem Soron következő feladatul a torony elkészítése következett. A tervrajz segítségével meghajlítottam a korlátokat és a lépcsőket réz rúdból majd a helyükre rögzítettem a darabokat. Elkészítettem a rögzítő csavarját, majd rögzítettem a fedélzeten. A nyomásálló test és a far rész közé beillesztettem az O gyűrűt az összehúzó csavarral rögzítettem a hajótest két felét és ezzel eljött az igazság pillanata a tengeralattjáró első alkalommal bekerülhetett a vízbe.

Minden várakozásomat felülmúlta, szépen siklott a vízben és nem eresztett be vizet a nyomásálló testbe. Ezt a készenléti állapotot megközelítőleg 130 munkaórával értem el. (2008.05.25.) A modell építésében más irányú elfoglaltságaim miatt 5 hónap szünet következett. A hosszú szünet végeztével a hajótest aprólékos kidolgozásához fogtam hozzá. Mintának egy Revell makettet használtam.

A maketten jelölt szegecseket és hegesztési varratokat másoltam át kis igazításokkal a hajótestre. Első lépésként letakarítottam a hajótestet a szennyeződésektől majd ceruzával felrajzoltam a hegesztési varratok helyét. A vonal mindkét oldalán három réteg papírszalag vastagságban „szamárvezetőt” készítettem és a köztes részt neoflex tapasszal töltöttem ki. A szalagot még a tapasz száradása előtt eltávolítottam. Ezeket a műveleteket a hajótest minden megjelölt részén elvégeztem. A varratok után a szegecsek következtek. A szegecsek helyét is ceruzával rajzoltam meg majd óvatosan hígítós ronggyal töröltem át a jobb tapadás érdekében. A szegecsek készítéséhez életem párjának a körömlakkját kértem el. A próbák során az ASTOR lykra flex lakkja nyerte meg a tetszésemet legjobban, gyorsan szárad és a sűrűsége is tökéletes. Szerszámként fogvájót használtam melynek a hegyes részét levágtam majd a lakkba mártás után a kijelölt helyekre pötyögtem vele. Hamar rájöttem a technikára és elég jól is haladtam vele, bár a több mint ötezer szegecset elkészíteni így is elég sokáig tartott. Időközben megvásároltam az adót a vevőt és a szervókat is. A varratokkal és a szegecsekkel párhuzamosan készítettem a legénységet és az elektronikai és mechanikai bekötéseket és a különböző kiegészítőket is.

Mivel elég nagy a hajó így még az egyik oldal száradt nyugodtan tudtam dolgozni egy másikkal vagy valamelyik alkatrésszel. Mivel ebben a méretarányban nem találtam megfelelő Német tengerész legénységet így Amerikai katonákból alakítottam át őket. Bizonyos alkatrészeknél pedig már annyira előrehaladtam, hogy az alapozást is el tudtam kezdeni. Műanyag lökhárító alapozót használtam világosszürke színben. Fokozatosan és jó ütemben haladva elértem azt a készenlétet, hogy a fedőfestés következhetett a hajótesten. A far rész fedélzetével kezdtem a fedőfestést majd ennek száradása után következett a vízvonal alatti felület. A fedőfestéshez autófestéket használtam sötétebb és világosszürke árnyalatot. Nem követtem semmiféle leírást úgy választottam a színt, hogy tetsszen a szememnek. A teljes hajótest száradása után a vízvonal fölötti rész rozsdásítása és koszolása következett.

Ezt a műveletet ecsettel, grafitceruzával és ronggyal végeztem. Rozsdaszínű festéket kevertem majd hígítóval kentem be a felületet és utána csöppentettem rá a festéket. A híg festék a hígítós felületen megszaladt és már kész is volt a folyás. Száradás után pedig nedves ronggyal töröltem végig a felületet úgy hogy grafitporba mártottam a rongyot előtte. A külön elkészített alkatrészeket felszereltem a helyükre. Kezdett kimondottan jól mutatni a szerkezet, de még hiányzott az I-ről a pont. Következő lépésként az elektronikai bekötések véglegesítései következtek, vezeték cserék forrasztások, szigetelések.

Mivel a motorszabályozó és az akkumulátorok még hiányoztak így nekiláttunk a díszítő festésnek. Tanult kollégánk vezetésével elkezdődtek a hajótesten a panelvonalak kialakításai árnyékolással és a rozsdafoltok imitálása. A SAMBAKOKKAL (Salgótarjáni modellezők baráti köre www.6sambak.gportal.hu) több szép napot töltöttünk el munkával, így végre felkerült az i-re a pont. A kitartó munka meghozta végül a gyümölcsét NAGYON szépen sikerült a díszítő festés. Megérkeztek a hiányzó alkatrészek így folytatódhatott az elektronika szerelése. A rajz szerinti beszerelés után derült ki hogy a kapcsolónak szánt relé nem képes ellátni feladatát. Tapasztalt modellező barátom segítségét kértem a felmerülő problémák megoldásához. Szétszedtük, összeraktuk, kipróbáltuk beállította és végre tökéletesen működött. 1 (Mivel a doboz tartalmát felhasználva csak dinamikus merülésű tengeralattjárót lehet  építeni, így a következő megoldásra váró feladat egy olyan merülési egység beszerelése amivel a statikus merülés is megvalósítható lesz.) Több mint 300 munkaóra elteltével elérkezett az első igazi vízpróba a felszínen. (2009.05.24.) Erre a célra a salgótarjáni régi strand és csónakázó tó vizét választottam ki. A helyszínre megérkezés után bekötöttem az akkumulátorokat rögzítettem a hajótest két felét, kipróbáltam a kormányokat és a motorokat aztán irány a víz. Vegyes érzelmekkel engedtem el a vízben a testet. Nagyon kíváncsi voltam hogy hogyan úszik de nagyon féltettem is a munka gyümölcsét. Rövid fordulókat, előre és hátrameneteket végeztem vele és időközben többször kivettem a vízből ellenőrzés céljából hogy nem folyik-e bele a víz. Mivel semmi problémát nem tapasztaltam így a telepek lemerüléséig próbálgattam a tengeralattjárót. Ettől a naptól kezdve folyamatosan úsztattam és a tapasztalatokat figyelembe véve alakítgattam állítgattam az alkatrészeket. A csak dinamikus merüléssel működő tengeralattjáróknak a kezelhetősége sokkal nehezebb és az úsztatás sem olyan élvezetes, mint statikus merülésű társaikkal. Ennek a megvalósítására a 2010-es év első hónapjaiban kerül majd sor.

 

KÖSZÖNÖM mindenkinek, aki munkájával, tapasztalatával, vagy egyszerűen csak türelmével hozzájárult ennek a tengeralattjárónak a megvalósításához

Videó


szólj hozzá: U-47.

Folytatás:

 

A Neptune SB-1 elhúzódó felújítási munkálatai és egyéb elfoglaltságaim miatt (www.puskasek.gportal.hu BIG túrák stb..) az U-47 es átalakítására egy kicsit később került sor, mint terveztem. Bár nekifogtam többször is a munkának, de az eredmény mindig elmaradt a várakozástól. Az igazi áttörést a 2010. szeptemberében, Pozsonyban rendezett tengeralattjáró-találkozó hozta meg. Sajnos az U-47 es még a felszíni menetet sem tudta produkálni így komolyan el kellett gondolkodnom a további tennivalókon… Hazatérésem után nagy lendülettel fogtam munkához. Első lépésként a vízzáró belsőben lévő tartó szerkezet nagy részét szüntettem meg, majd a megmaradt részeket rendeztem át teljesen

Egyedül a motorok helyén nem változtattam, a többi alkatrész új helyet kapott. Átrendeztem a szervókat, a rudazatukat, a vevő egységet, ami még külön akkumulátor táplálást és kapcsolást is kapott. A motorvezérlő és a meghajtást tápláló akkumulátor is új helyre költözött.

Az így felszabadult helyre szántam a statikus merülést biztosító kóbel tank beépítését. A vezetékek nagy részét is kicseréltem és beépítettem a szilikon csövet is a far részbe, amin keresztül fogja a szivattyú a vizet a kóbel tankba be- illetve kiszivattyúzni. A terv szerint villanymotor mozgatta volna áttételeken keresztül azt a dugattyút, ami így ki- illetve beszívta volna a vizet, de az elkészült áttételek nem igazán működtek megbízhatóan. Még a megoldáson gondolkodtam amikor Király Béla Tibor kollégától – mint már annyiszor – mentő ötletet kaptam. Kipróbált ötlete alapján én is egy Skoda 120-as ablaktörlő szivattyúját építettem be a víz továbbítására .

Az akkumulátor-tartót a vízzáró rész elejébe helyeztem el, rétegelt lemezből készített tartóba. A motortartóknál a bordát textil bakelitből készítettem el és egy plusz merevítőt is beépítettem a motorok elé. Ezeket a bordákat és az akkumulátor tartót négyes menetes szárral rögzítettem össze. A kóbel tanknak szánt 75mm-es csövet (melyet mérete miatt Szlovákiából szereztem be, nálunk ez a csőátmérő nem kapható). A két végére egy-egy végzárót, míg belülre egy dupla Ó gyűrűs dugattyút esztergáltattam.

A 230mm hosszú kóbel tank űrtartalma így ~750ml lett. A szivattyú üzemeltetését egy irányváltó kapcsoló végzi, amit pedig egy szervó vezérel a vevő egységen keresztül.

A torony és a vízhatlan rész között egy plusz kábel kapcsolatot is készítettem. A három eres vezeték egyik ere a toronyba kivezetett antenna vezetéke, a másik két ér pedig a toronyban helyet kapó lámpa áramellátásáért lesz felelős. A próbák során a légtelenítés hiánya megbízhatatlan működést eredményezett, így egy légtelenítő szelepet kellett beépítenem. Ez a szelep a farrészben kapott helyet, nem látható mégis könnyen hozzáférhető egy csavarhúzóval. A sorozatos próbák rávilágítottak arra a tényre is, hogy a 12V-os szivattyúnak egy kicsit több energiára lesz szüksége. A vízzáró rész elejébe helyezett akkumulátor tartót kicsit át kellett variálnom, hogy a +2db akkumulátor is beférjen. A vastag rétegelt lemez tartókat, vékony műanyag és textil bakelit tartókra cseréltem. Az így nyert hely már elégnek bizonyult az akkuk számára.

Az U-47-es meghajtásáról 1db 6V-4.5Ah ólomzselés, a kommunikációról 4db 1.2V-2000mAh ceruza a szivattyú meghajtásáról pedig 8db 1.2V-2000mAh ceruza akkumulátor gondoskodik. A tengeralattjáró átalakítási munkálatait késznek nyilvánítottam, bár még az éles próba megfelelő vízfelület hiányában várat magára. L

A merülési próbákat a városi uszodában végeztem több-kevesebb sikerrel, de a programok miatt csak igen kevés idő jutott a komoly tesztelésre. Mivel a JÓ időre még várni kellett, így egy tesztmedence készítése mellett döntöttem.

A tesztmedence elkészülte nagyságrendekkel leegyszerűsítette a próbák menetét.

Nem voltam időhöz kötve és így alaposabban tudtam megvizsgálni a problémásnak vélt területeket. Bár már késznek nyilvánítottam a tengeralattjáró átalakítási munkálatait, rá kellett jönnöm, hogy elhamarkodott volt ez a kijelentés. Az eddigi átalakítások folyamán nem nyúltam a motortartó részhez, ez még az eredeti műanyag tartószerkezet volt. Mint a tesztelések során kiderült az új és a régi rész kapcsolódása volt a gyenge pontja és a hibajelenségek fő okozója. Mérlegelve a tapasztalatokat úgy döntöttem, hogy teljesen szétszedem a belső részt, és egy újat építek helyette. A bontás előtt megmértem pontosan mindennek a helyét, majd teljesen szétbontottam minden alkatrészt .

Műanyagból esztergáltattam négy tárcsát.

Melyeket pontosan összefúrtam és menetes szárral rögzítettem őket egymáshoz. Ezt az egységet a tengeralattjáró far részéhez rögzítettem. A menetes száron csavarok segítségével beállítottam a fontosabb méreteket, és elkezdtem beszerelni az alkatrészeket .

A vízhatlanságot biztosító O gyűrűt a gyári kemény helyett egy jóval puhábbra cseréltem, és egy plusz akkumulátort is beépítettem a szivattyúnak.

Mikor ezekkel a munkákkal elkészültem, következhettek a tesztek. A várakozásoknak megfelelően a szerkezeti gyengeségekből adódó hibák teljesen megszűntek. A következő probléma a Kobel tank megbízható működésének beállítása volt. Ezzel sokat vesződtem és mégsem működött úgy, ahogyan szerettem volna. Egy szabadtéri próba során, pedig végérvényesen kiderült a hibája. Kiszereltem a hajótestből és egy hosszabb PVC csőre cseréltem a meglévőt. Erre azért volt szükség, hogy egy kicsit több vizet tudjon tárolni a rendszer, és így biztosabban merüljön. Ez a változtatás egy kis belső átalakítással is járt. A hosszabb cső miatt a szivattyút és az azt, vezérlő elektronikát is át kellett variálni. A következő tesztek bizonyították, jó ötlet volt ez a változtatás. A Kóbel tank egy másik problémájával is dolgoztam. A dupla O gyűrűtömítést is folyamatosan hézagoltam cérnával hogy a lehető legjobban működjön (sajnos még nem tökéletes).

A soron, következő teszteken kiderült, hogy már elég a súly a Kóbel tankban a merüléshez, de nem jó helyen van a hajó kiegyensúlyozásához képest. A hajótest a vízfelszínen nagyon szépen áll, egyezik a vízvonalfestéssel a vízszint, de merüléskor a far hamarabb feneket ér, mint az orr. Újra kis átalakítás következett, hogy a Kóbel tank és a súlypont előrébb kerüljön.

Időközben kiderült, hogy a motorvezérlő elektronika is teljesen megadta magát.

A nyár végén egy kerékpáros túra keretein belül ismerkedtem meg Kiss Györggyel. Személyében nem csak egy elektronikai, hanem egy a pneumatikában is járatos szakembert ismertem meg. Az ő javaslatára új dimenzióba helyeztem át a Kóbel tank tömítésével kapcsolatos problémák megoldását. Jelenleg a prototípus gyártása van folyamatban.

Ha beválik az újítás a többi épülő hajómon is használni, fogom ezt a megoldást.

Egyéb elfoglaltságaim miatt: család, munka, kerékpározás, más tengeralattjárók építése az U-47-es megint nem készült el időben. Idén a Neptune SB-1 és az U-16 vett részt érdemben, az úsztatásokban.

(Úsztatások 2011.)

Folyt.Köv.

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

 

 

Módosítás: ( 2011. november 29. kedd, 11:06 )  

Google Fordító

Megosztás a Facebookon